A mai pécsi gyülekezet a második világháború utáni években kezdett kialakulni. E háború előtt is találtunk már Pécsett metodista közösséget, de ez nem tekinthető a mostani gyülekezet közvetlen ősének, bár néhány szálon azért kapcsolódnak egymáshoz. A pécsi közösség megismeréséhez szükségesnek tartom a történetet ettől az időszaktól ismertetni.
(A Baranya megyei Borjádon Schaden János egy kicsiny, felébredt közösséget gondoz saját házában évtizedeken keresztül, imaórákat és bibliaórákat tart. Az alábbi beszámolóban arra nézve találunk példát, hogy miként lesz a felébredtek kis köreinek otthont adó közösséggé a metodista egyház:”Egy kis hívő kör csoportosult öreg testvérünk köré. Mikor érezte Schaden testvér, hogy testi ereje fogy, s az élete alkonya felé közeledik, az Úr ügye iránti felelősséggel vizsgálta kis gyülekezete jövőjét. Mivel a metodista egyházzal már évek óta ismeretségben volt, úgy találta jónak, hogy kis gyülekezetével együtt a metodista egyházhoz csatlakozik.” – dr. Lakatos Judit: „Keskeny utak” című könyvéből)
1923. április 12-én Borjádon Reichert Gyula prédikátor 7 személyt vett fel próbatagnak. A gyülekezet szervezése és szolgálatának vezetése céljából sürgősen egy lelkészt kértek. Itt vetődött fel először, hogy Pécsre vagy Mohácsra kellene helyezni ezt a lelkészt, mert így közlekedés szempontjából középpontban lenne. 1924-ban Pogányban is jelentkezett érdeklődés az egyház és Isten igéje iránt. Már itt megfogalmazódott az a kívánság, hogy egy prédikátor Dél-Baranyába kerüljön, és Pécs, Pogány, valamint Borjád egy körzetet alkosson.
(A német anyanyelvű gyülekezetekben felkészült külföldi munkatársak szolgáltak, így Borjádon 1923-tól Marquard Ede.” – dr. Lakatos Judit: „Keskeny utak” című könyvéből)
Az 1924-es Évi Konferencia jegyzőkönyvéből: „A borjádi állomáson hiterősítő konferenciákkal februárban az Úr szép ébredést adott. Öreg Schaden atyánk, akinek hívására ott munkába fogtunk, ebben az ébredésben meghívásának isteni jóváhagyását látta. Házában tartjuk összejöveteleinket. Heves ellenakció, gúny, sőt veszélyes fenyegetések dacára szép számmal csatlakoztak a gyülekezethez. A testvérek javarészt saját erejükből szereztek egy harmóniumot. Marquard testvér Pogányban is tett szert tekintélyes számú barátra. Kívánatos volt, hogy a prédikátor Dél-Baranyában lakhatna, s Borjád, Pogány meg Pécs egy kerületet képezne.” Borjádon egy kisebb méretű házat – kedvező áron – felkínáltak az egyháznak eladásra, melyet az 1924. Évi Konferencia döntése alapján meg is vásároltak. A házhoz egy 300 négyszögöl területű föld is tartozott. Így a lelkész lakáskérdése megoldódott. Az 1926-os Missziós Konferencia jegyzőkönyvéből: „Az Isten szép gyülekezettel ajándékozott meg minket, több teljes családot számlálunk. Marquard testvér az elmúlt télen különösen megfelelő munkaerőknek kiképzésén fáradozott. Átán az Úr teremtett nyitott ajtókat, és adott megtéréseket. Tizennégy lelket vettünk itt fel próbatagnak. Többször kínálkozott alkalom Isten igéjét a szomszédos falvakba is vinni: szóval, énekkel és nyomtatott betűvel. Marquard testvérünk segély-készségével és betegápolásban való jártasságával kivívta magának a lakosság megbecsülését és szeretetét. Sajnos, hogy az egészsége a tél folyamán hosszabb időre gátolta tevékenységében. Úgy gondolta, hogy a sík föld klimatikus viszonyai kellemetlen irányba befolyásolják egészségi állapotát, s ezért kérte hazájába való visszahelyezését.”
Az 1927. Missziós Konferencia jegyzőkönyvéből: „1923-ban alakult meg Borjádon gyülekezetünk. Borjádnak az elmúlt évben nem volt prédikátora. Schmidt (később Szécsey) János és Hecker Ádám testvérünk is segédkezett néhány héten át, miután Koch Willy testvérünk néhány hónapig hűséggel munkálkodott a gyülekezetben, a nyáron pedig Seltmann (később Szalós) Artúr testvérünk itt töltötte el vakációját. A bevétel és taglétszám csekély apadása a prédikátorhiányra vezethető vissza. A gyülekezet egyébként ez évben is megmutatta életképességét. A testvérek hűségesen tartanak ki az ügy mellett. Az egész kerületben mindenhol kedves családjaink vannak, és reményteljes növekedő ifjúságunk.”
Az 1932-ből származó konferenciai jelentés szerint, a borjádi körzetben már négy helyen hirdették az Isten igéjét: Pécsett, Átán, Borjádon, és legújabban Villányban is. A körzetben 17 próbatagot és 41 tagot lehetett összeszámolni. Ebben a jelentésben újra megemlítik azt az igényt, hogy a lelkész lakóhelyét Pécsre, vagy az újonnan felvett munkaterületre, Villányba áthelyezzék, mert Borjád messze van a vasúttól és egyéb közlekedési lehetőségtől, így nagyon nehéz a többi szolgálati helyet elérni. A jelentés említést tesz arról, hogy a gyülekezetben „énekegyesület” (kórus) és fúvószenekar is működik. A gyülekezetet befogadták a faluba, a tagokban megbíztak. Ezt igazolja az a tény is, hogy az elöljárók mind a gyülekezet tagjaiból kerültek ki.
Az 1938-as Évi „Missziós Konferencia” jegyzőkönyvében a lelkész lakásának címe már Pécs Újvilág u 12. szám volt.
A következő évben megrendezett konferencián a prédikátor, dr. Szalós Artúr a pécsi munka megújulásáról beszélt. Pécsett már évek óta jelen volt egy kis gyülekezeti mag. A rossz közlekedési viszonyok miatt azonban volt úgy, hogy hónapokig nem jutott el hozzájuk a lelkész Borjádról, így ez a kis közösség nem igen tudott fejlődni. A prédikátor Pécsről már könnyebben elérhette szolgálati helyeit. Ebben az időben Pécsett már kialakult rendszer szerint folytak az istentiszteletek, melyeket nagyrészt állandó résztvevők látogattak. A lelkész kijárt Kisbicsérdre (ma Bicsérd) is, ahol egy Döbröközről idetelepült metodista család (Szili család) élt. Sajnos a két háború közötti időszakból, főleg a harmincas-negyvenes évekből a gyülekezetről, a gyülekezeti életről nagyon kevés írásos anyag maradt ránk. A háború forgatagában, és az utána következő évek folyamán a pécsi gyülekezet majdnem teljesen megszűnt. Kitelepítették a borjádi gyülekezet teljes tagságát, mivel az egy német közösség volt. Bicsérdre Dombóvárról és Kaposvárról jártak át időnként a lelkészek (Dobos János, id. Szabó Andor és Zimre Gyula), hogy alkalomszerűen bibliaórát, istentiszteletet tartsanak.
A háború utáni években egy idős metodista házaspár Dombóvárról Pécsre költözött (Berta Mihály és felesége). Az ő otthonukban jött össze egy kis közösség, ahol a régi gyülekezet tagjai közül is néhányan részt vettek a bibliaórákon, amelyet havonta egy-két alkalommal dombóvári, majd a hidasi lelkész tartott (Hecker Frigyes 1960-1961-ig és Wladár Antónia 1961-1966-ig, amikor a Pécs Tompa M. u-i ingatlant megvette az egyház, és Wladár Antónia Pécsre költözött, továbbiakban innen látta el Pécsen kívül Hidast és Bicsérdet). Ezeket az alkalmakat más egyházak tagjai is látogatták, így általában 5-15 résztvevő volt jelen.
Ifj. Schauermann Henrik
OKTV történelmi pályázatából 1992. október
Legutóbbi hozzászólások