2016. május 28-án, szombaton az ifjúság szervezésében “A kard hegye” böjt-és imakonferencia lesz 13-17 óráig a pécsi gyülekezeti teremben.

A konferencia programja:

– 13-14 óráig dicsőítés, hálaadás, bizonyságtételek,
– 14-15 óráig tanítások,
– 15-17 óráig imádság, közbenjárás.

Gondolatok az „A kard hegye” böjt-és imakonferencia elé

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jakab 5,16

Az 1941-es japán-amerikai tengeri csatának emléket állító Pearl Harbor című filmben, amikor a meglepetésszerű japán támadást követően az amerikaiak a visszavágásra készülnek, az amerikai hadsereg pilótái egy olyan küldetést teljesítenek, amire nem parancsként vezénylik őket, hanem, miután kiválasztottak a harcképes pilóták közül néhányat, eldönthették, hogy részt vesznek-e ebben a kockázatos ellentámadásban. Az anyahajóról indított bombázótámadás előkészülete során egy Gooz nevű fiatal pilóta harci szimbólumot fest gépére, miközben Red nevű társa filmre veszi.

Gooz egyszer így szól: – Hé, Red, szerinted azért választottak minket, mert fiatalok és őrültek vagyunk?

Red így válaszol: – Dehogy! Mi vagyunk a kard hegye!

Később, mikor a nagy sietségben kapkodva, a vártnál még veszélyesebb körülmények között kell megindítaniuk a támadást, Gooz a pilótafülkéből kiáltja ki egy másik pilótának: – A kard hegye döfni kész!

Azért ezt a nevet választottam a tervezett összejövetelnek, mert azt érzem, Isten várja az Ő népétől, hogy önként beálljanak abba a munkába, amibe elhívta Őket. Azt is látom a Bibliából, hogy alapvetően ez egy harc, aminek a vége az Ördög királyságának teljes veresége lesz. Pál apostol ír arról, hogy nem testi fegyverekkel tusakodunk, és nem is emberek ellen van a tusakodásunk. De van tusakodás! És hogyan tusakodhatunk? Hiszem, hogy a közös cél érdekében való ima az egyik legerőteljesebb fegyver a hívők kezében! „Nagy ereje van az igaz ember buzgó (buzgó!) könyörgésének” – írja Jakab levele. A buzgó szó számomra azt sejteti, hogy ez nem intézhető el egy perc alatt, hanem hosszabb időt igényel, a könyörgés pedig azt, hogy ez munka és annak sem a legkényelmesebb. Sőt a könyörgés feltételez némi kétségbeesettséget is… Azt gondolom, akkor tudunk teljes szívvel kérni valamit, ha elkeserít, hogy az nincs meg. Az igéből azt látom, hogy amikor Isten terveinek megvalósulásáért könyörgünk ilyen buzgón, az Isten előtt kedves. Bizonyos értelemben az ilyen könyörgés, szellemi hadviselés lelki falakat tör át, erődítményeket rombol le, amik Isten ismerete ellen épültek. (hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre…”2Kor. 10;5) Tehát ez támadó, nem pedig védekező harc. Amikor Isten népe támadásba lendül a neki adatott fegyverekkel, hiszem, hogy az Ördögnek vissza kell vonulnia. Ilyen értelemben hasonlónak érzem a közösen böjtölők és imádkozók pozícióját az olyan önkéntesekéhez, akik utat vágtak a győzelemhez Amerika számára a II. Világháborúban. (A filmből kiemelt részletben bemutatott akció Japán bombázása. A viszonylag csekély valós kár ellenére történészek szerint olyan heves reakciókat váltott ki az addig minden hadszíntéren győzelmeket halmozó Japán birodalomból ez a bombázás, ami az elkapkodott és elbukott Midway szigetek elleni japán támadáshoz vezetett, melyet többen a Csendes Óceáni hadszíntér fordulópontjának tartanak…)

 

Jézus mennybemenetele után Pünkösdkor egy régi ígérete teljesedett be az Úrnak a jeruzsálemi hívőkön. Isten kitöltötte Szent Szellemét rájuk. Ezután az evangélium nagy erővel terjedt, Isten pedig csodákkal és jelekkel tett bizonyságot az üzenet mellett. Az első gyülekezetről azt írja az ige, hogy „Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.” (Ap.csel. 2;43 –Egyszerű fordítású Biblia)

Azt gondolom, az is kiderül az Apostolok Cselekedeteiből, hogy miért tudott Isten ilyen nagy dolgokat véghezvinni közöttük. A hívők „receptje” nem csak akkor, de később is a történelem során sokszor működött Isten népének, mivel ez a „recept” Istentől van: „Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak.”(Ap.csel. 1;14) Az is kiderül, hogy Pünkösd napján is együtt voltak (Ap.csel. 2;1).  A recept világos, együtt voltak, és egy szívvel-lélekkel, vagyis egységben imádkoztak. Jézus azt ígérte azoknak, akik egy akaraton vannak, hogy nekik a Mennyei Atya mindent megad. (Máté 18;19-20)

Az említett igeversek példát adnak Isten beszédéből arra, mennyire komolyan veszi Isten, mikor az övéi egységben összejönnek, és kérnek tőle. Azt hiszem egységben könyörögni egy olyan közös célért lehet, amelyért az imádkozók szíve együtt dobban. Lehet egyébként sok különbség közöttünk, de ha van, amit egyaránt a szívünkre helyez az Úr, azért tudunk egységben elé menni.

Az én szívemre 2016. elején helyezte az Úr, hogy ebben az évben egy fajta „igézet” alól szeretné felszabadítani az övéit. Ahhoz, hogy leírhassam, miért fontos ez az Úr számára, először le kell írnom, mit értek igézet alatt.  Igézet alatt egy olyan befolyást értek, ami a befolyásolt személyt tompává teszi, érzéketlenné a valóság jeleire. Eszembe jut hasonlatként a kígyóbűvölő képe, aki betanult mozdulataival eléri, hogy a kígyók kivetkőzve saját természetükből úgy ringjanak, ahogyan vezényel a mutatványos, anélkül, hogy odakapnának. Az igézet alatt egy olyan befolyást értek, ami megbénít a cselekvésben, megnyugtat, de ezt egy hamis valóság bemutatásával teszi. Szándékosan a befolyás szót használtam, mivel ebben benne van, hogy az eredete egy személy szándéka. Pál utal a befolyás forrására az Efézusiakhoz írt levele 2; 1-3-ban: „Régebben szellemileg halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben éltetek, akárcsak a többi ember — a jelenlegi korszakhoz igazodva. Azt a gonosz szellemi fejedelmet követtétek, aki most a levegőbeli hatalmasságok felett uralkodik. Ez a szellem működik mindazokon keresztül, akik nem engedelmeskednek Istennek. Valamikor mi is mindnyájan közéjük tartoztunk, és a régi természetünk kívánságai uralkodtak rajtunk. A saját elgondolásainkat törekedtünk megvalósítani, és igyekeztünk elérni, amit a régi természetünk megkívánt. Így tehát ránk is, mint mindenki másra, Isten jogos haragja következett volna.” A Biblia világossá teszi, hogy egy gonosz szellem működik a világban, aki uralma alatt tartja a szellemileg halott embereket, és ezt az uralmat a kívánságaikon és saját elgondolásaikon keresztül gyakorolja.

A hívőkre hogy érvényes ez? Olyan világot élünk, ahol akarva vagy akaratlanul az érzékeinket egyre inkább befolyás és kontroll alá veszik. Ez nem összeesküvés elmélet, nem paranoia. Egy átlagos embert ma sokkal több információ ér, mint régebben. Ennek az információnak a nagy része nem Isten dicsőségére van, hanem a korszellemet közvetíti. Hívőként is azon kaphatjuk magunkat, hogy a felpörgetett tempóban elveszítjük a bensőséges kapcsolatot Istennel. Annyi minden ér, annyi a minket közvetlenül érintő gondolkodnivaló, az információ, és ráadásul – hogy még elfoglaltabbak legyünk – a média eszközein keresztül egy csapásra más, tőlünk távoli világokba is betekintést nyerhetünk, szinte korlátlanok lettünk térben és időben… Mindez van valamiért. Nem hiszem, hogy véletlen a társadalomnak ez a felpörgetettsége. Azt hiszem ez egy kiváló eszköz arra, hogy lekapcsolja az odaszánt hívőket is. Az Úr azt mondta, hogy „az odafennvalókkal törődjünk, ne a földiekkel”, hogy „keressük először az Atya Országát és igazságát”. Éppen ez az, amit nagyon könnyen ki tud lopni a szívünkből a sok beáramoltatott információ. Amikor ezek között próbálom meghatározni a helyzetemet és önmagamat, már nem Isten akaratához viszonyítok, hiszen annyi elvárás és mérce vesz körül… Jönnek ki az új filmek a mozikban, tele Istentelen szellemiséggel, nyíltan okkult praktikákkal. Nem akarok konkrét filmek ellen beszélni, törvénykezni, de feltűnő, hogy a népszerűségének reneszánszát élő Csillagok háborúja című filmben olyan, egyértelműen okkult elemekkel tömik a néző elméjét, mint a tárgyak mozgatása egy személytelen „erő” segítségével, mások gondolatainak befolyásolása, gondolatolvasás, jövendőmondás, természetfeletti fizikai képességek, halott idézés… Isten népe ahelyett, hogy elhatárolódna az ilyen történetektől, örömmel megy megnézni. Sőt saját tapasztalatom, hogy a vasárnapi Istentisztelet előtt is erről beszélgetünk! Persze nem bűn megnézni. De Isten a szívemre helyezte a kérdést: ha igazán ismerjük Isten valóságát, és a másik oldal valóságát, nem fáj nekünk, hogy kikapcsolódásunk közben olyan dolgokat mutatnak be, olyanokkal etetnek, amikről Isten beszéde nyíltan az Ördög praktikájaként beszél? Miért nem tudjuk gyűlölni azt, amit Isten gyűlöl? Nem fáj, hogy annyi gyermek, aki nem ismeri az Urat, otthon az erő használatát próbálgatja, vagy épp varázsigéket olvas rá egy tárgyra egy másik, szintén világsikerű film hatására? Gondoljuk, ha megtöltjük elménket e világ fejedelmének meséivel és gondolataival, akkor meg lehet úszni ezt anélkül, hogy Istentől eltávolodnánk? Ezekről beszélt Pál Timóteushoz írott 2. levelében: „…lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.”

Nem szeretnék ítélkezni, sem törvénykezni, hogy mit szabad és mit nem. De egy amerikai felmérés szerint a keresztény (!) férfiak 68%-a rendszeresen néz pornográf tartalmat, miközben a keresztény házasságoknak is több, mint 50%-a végződik válással. Tendencia, hogy a fiatalok nem házasodnak, nem születnek gyermekek. A gyülekezetek fogynak…

A keresztény fiatalok közül többeknek nehezükre esik feltartott kézzel és tapsolva, szenvedélyesen dicsérni az Urat (amint arra Isten beszéde sokszor buzdít), viszont ugyanezt megteszik örömmel és szenvedéllyel olyan együttesek zenéjére és szövegeire, akik nem Jézust dicsőítik, hanem kusza, semmitmondó gondolatokkal kiáltják tele koncerttermeiket.  Keresztény fiatalok számára idegen irányzatnak tűnik a nyelveken szólás, ami Isten beszédében több helyen a Szent Szellemmel való betöltekezést kísérte, de a házasság előtti szexre már nem tudnak idegen irányzatként tekinteni.

Mi ment félre? Miért nem tudnak az emberek Istenhez közelebb kerülni? Miért oly távoli, kiszámíthatatlan a kapcsolat Istennel annyi keresztény testvérünknek is? Miért történik oly kevés jel és csoda, amik pedig Isten beszéde szerint az evangélium terjedését kísérnék, segítenék? Mi változott?

Azt helyezte a szívemre az Úr, hogy az igézet az, ami elkábítja a hívőket, amivel megtelik az elméjük, a lelkük. Ez többnyire nem észrevehető. Nehéz megmondani, hogy jön be…

De amikor már nem tudjuk tűzzel szeretni az Urat, amikor sokkal több időt kívánunk kikapcsolódással tölteni, mint azzal, hogy az Úr tanítson, vezessen (ahogyan az 1. zsoltár ezt fő időtöltésként javasolja), amikor az életünk erőtlen lesz, és valójában nem sokban különbözik egy erkölcsös, de Istent nem ismerő emberétől, akkor azt hiszem az egyik lehetséges diagnózis: igézet alatt vagyunk. Nem tudjuk úgy látni a valóságot, ahogyan Isten látja, mert befolyásoltan gondolkodunk. Nem tudjuk megismerni, amit Isten ajándékozott nekünk, mert a Szent Szellem jelentené ki azt, amit szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, amit az Úr készített az Őt szeretőknek! De ha csak arra tudunk támaszkodni, amit látunk, amit hallunk, ami úgy látszik, hogy az érzékelhető világban megtart, ami biztonságosnak tűnik, miközben nincsenek igazán természetfeletti megtapasztalásaink az Úrtól, akkor az egyik lehetséges diagnózis: igézet alatt vagyunk.

Egy olyan látást helyezett a szívemre az Úr, hogy ebben az évben harcra kel az igézet ellen, és megítéli az övéi életében! Azt kéri, hogy működjünk Vele együtt ebben, hogy vessük ki mindazt az életünkből, ami elválaszt az Ő élő ismeretétől, a Vele való szoros kapcsolattól, még ha az szokásos megítélésünk szerint nem is főbenjáró bűn! Hogyan kezdjünk hozzá?

  • Tegyük, amit Isten népe ilyen esetben tehet, böjtöljünk és emeljük fel a szavunkat az Úrhoz, hogy törjenek össze ezek az igák! Törjenek össze a környezetünkön, a településünkön is! Ezért szervezzük ezt a böjttel egybe kötött imakonferenciát, amikor kifejezetten azért gyűlnénk össze, hogy közös célokért emeljük fel szavunkat az Úrhoz.
  • Könyörögjünk az Úrhoz, hogy állítson helyre minket, hogy fejek legyünk, ne farkak! Így olvassuk az igében: Elsővé tesz téged az ÚR, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a parancsolataira…”5Móz. 28,13 „Az Úr fejjé tesz, nem farokká; csak felül leszel, sohase alul,…” 5 Móz 28, 13; (Katolikus ford.) Ne legyen ez továbbra is úgy, hogy Isten népe jelentéktelen, befolyás nélküli legyen egy városban, faluban, miközben tönkremennek a családok, az emberek pedig egyik függőségből a másikba esnek. Ilyen körülmények között pedig már nem is egy generáció nő fel, akik elhagyottak, elvált szüleik között ingáznak, és sok szerzett sebük miatt még a távoli célként tisztelt értékekről is lemondanak a reménytelenség csapdájába esve.
  • Ne szenvedjenek körülöttünk emberek az Istennel való élő kapcsolat nélkül csak azért, mert mi nem tudunk feléjük Isten erejével szolgálni, mivel nincs bizonyságtételünk, nincs prófétai szavunk, mert az elménk ennek a világnak a szellemi kincseivel van megtöltve („Az Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.” Jel 19,10)
  • Kérjük az Urat, hogy szabadítsa fel nemzedékünket a virtuális valóság rabságából! Az igazi valóság Jézusban van, hadd lássuk meg az igazi valóságot!

 

 

Kurdi Barnabás Zoltán